bemutatkozás
Óvodánk története
1906. október 1-én Tolna vármegye Dombóvár járásában, Gyulaj nagyközségben a Szent Imre utca 10. szám alatt megnyílt az első óvoda. Funkciója: kisdedóvó. Egyetlen dokumentum, ami a történetével kapcsolatban fellelhető a törzslap, amit 1937-től tíz éven keresztül vezettek.
Ebből az írásból a szervezésre vonatkozó főbb adatok derültek ki.
Az óvoda alapítványi vagyonnal nem rendelkezett, teljes fenntartója a község volt. Az évi dologi kiadások 450 pengőt tettek ki. A foglalkoztatási nyelv magyar volt.
Az első óvónő: Sholtz Anna, aki 1906. június 28-án kapta óvónői oklevelét "Foglalkoztatási képességgel rendelkezett a magyar és a német nyelvterületen". A törzslap minősítése szerint ő rendesnek bizonyult. Vallását kiemelve jelölik: római katolikus. Fizetése, államsegélye, 219 pengő volt havonta. 20 pengő dajkatartási átalány segítette még.
A második óvónő Galló Aranka, aki 1941-től foglalkozott a község gyermekeivel. Az ő oklevele 1939-ben keltezett. A törzslap szerint ő is „rendes” minősítésben részesült, vallása szintén római katolikus.(Megfigyelhető a táblázatban, hogy a gyerekek is mind ehhez a valláshoz tartoztak)
Aranka néni nyelvismerete a magyaron kívül a szerb-horvát nyelvre terjedt ki. Fizetése havonta 156 Ft volt az utolsó bejegyzés szerint.
Ari nénit az egész községben nagyon szerették és tisztelték. 1969-ben kezdte utoljára az óvodai életet.
Kovács Péterné 1956-ban került a gyulaji óvodába. Az ekkor lett 2 csoportos, tehát részben osztott óvoda (Galló Aranka és Kovács Péterné óvónőkkel). Ő Kalocsán végezte a képzőt az Angolkisasszonyok-nál. 1951-ben kezdte pályáját, az első óvónő volt Kazincbarcikán. Házassága révén került a megyébe, felsőbb utasításra pedig a gyulaji óvodába. 1983-ig volt vezető. Ebben az időszakban több óvónő is megfordult itt.
Az óvoda épülete a kezdetekben nedvesedő, szigetelés nélküli, régi tisztilakásból lett kialakítva. A padlózat a talaj szintje volt 50 cm-rel. A padlótisztítás kizárólag olajozással történt. Az ablakok kelet és nyugati irányba nyílta A szellőztetés csak ezeken az ablakokon történt.k. Az összes ablak felülete együtt a játékteremben 5 nm, a munkateremben pedig 3 nm. Itt tartózkodtak a gyerekek a nap megfelelő szakaszában.
Túlnyomórészt a munkateremben töltötték idejüket, ahol egy hosszú asztal és egy magas támlás pad volt elhelyezve.
Öltöző nem volt, a kabátjukat a játékteremben helyezték el egy fogason, ekor még váltócipő sem volt. A tisztálkodás és a dajkák mosási munkája a mosókonyhában tötrént.
Az óvoda udvarán lévő ásott kútból nyert édes, meszes vizet a gyerekek közös edényből itták, ami nem volt túl egészséges.
Az aknás WC az udvaron volt 3 ülőkével fiúk és lányok közös használatára.
Fűtés fatüzeléses cserépkályhával történt, amit sokszor csak a gyerekek otthonról hozott fájával tudtak felfűteni. Az óvodában egészségügyi ellenőrzést kéthetente a körzeti orvos végezte.
Az egyedül élő óvónő lakása, és kertje igen nagy terjedelmű volt.
Az udvar is tágas, több árnyékos résszel.
Az óvoda működéséről ez időben több adat nem áll rendelkezésre.
Az intézmény felszereltsége még 1956-ban is nagyon gyenge volt. A gyerekek otthonról hozott szalmazsákokon aludtak.
1958-ben az óvoda időszaki napközis otthonná vált. Saját konyháján –ezelőtt mosókonyhán –főztek május 1-től november 1-ig.
Az a megfelelő hiéniai feltételek hiányoztak, a gyerekek nem voltak elég tiszták, gyakori volt a tetű és a bolha. A dajkáknak nagyon sok teendőjük akadt: takarítottak, mostak, mosogattak, vizet hordtak a kútról, és a gyerekek gondozását is ők végezték.
1960-tól kerültek bevezetésre a váltócipők. Ez könnyítést a dajkáknak, tisztább környezetet jelentett a gyerekeknek.
A folyosón elhelyeztek fogasokat is, ahol a gyerekek végre felakaszthatták kabátjukat, cipőjüket is lecserélhették. Bevezették a jelrendszert. A csoportszoba a ruhák elhelyezésével kibővült.
Ebben az időben a 2 csoportszoba vegyes használatú volt, már nem külön játszó és munkaterem.
Az óvónők saját belátásuk szerint készítették elő a foglalkozást. Módszereik, feladataik nem voltak meghatározva. A foglalkozás jellege iskolás- oktatás jellegű volt. A játék-tanulás aránya: 1:3.
1953- ban a módszertani levelek nyújtottak segítséget az óvodai nevelő munkában. Az 1954-ben megjelent "Rendtartás" célokat tűzött ki az óvónők elé. Ezek az írások nem feladatokat, hanem célokat tartalmaztak. Hasznos volt számukra, szívesen forgatták az 1958- ban és azután használt Nevelőmunka az óvodában című könyvet. Az adminisztráció az első időszakban a saját maguk által vezetett (és készített) napló, ami nagyon sok mindenben hasonlított a maihoz. Tartalmazta a heti és napirendet, a gyerekek névsorát, a gondozási feladatokat. Kezdetben vázlatot csak akkor írtak, ha szükségesnek érezték.
Ez egyébként is csak 1957-ben vált kötelezővé. Ettől kezdve viszont szigorúan ellenőrizték, megkövetelte a városi felügyelő.
A gyermekméretű bútorok csak 1960-ban kerültek bevezetésre. A csoportszobába játszósarok volt, ahol néhány baba és Montessori kocka volt mindössze. Itt egy szőnyegen játszhattak a gyerekek.
Szentgyörgyi Jánosné 1975-ben kezdett el dolgozni, ezzel egyidőben nagy változások történtek az óvoda életében. Az óvónői szolgálati lakás megszűnt, így az intézmény három csoportosra bővült. Az akkori Belügyminisztérium támogatásával rendezhették be az új csoportszobát, a bútoroktól a játékszereken keresztül mindennel. Ágyneműt, váltóruhákat, tisztálkodó szereket, mindent, ami a gyerekek ellátásához szükséges volt, központilag biztosítottak ennek a csoportnak a működéséhez. Ide kerültek a faluban élő cigánygyerekek, ők ugyanis ez ideig nem jártak óvodába. Két óvónő, egy dajka és egy gondozónő látta el a feladatokat. A gondozónő reggel fürdette, átöltöztette a gyerekeket, majd mielőtt hazamentek visszaöltöztették őket saját ruhájukba. Szinte mindenre itt az óvodában kellett megtanítani őket, evőeszközt használni, tisztálkodni, játszani. A szülők kezdetben nagyon féltették gyerekeiket, előfordult, hogy napközben jöttek megnézni, hogy mi történik velük az óvodába, de látva, hogy jó helyen vannak szívesen bízták őket az óvónőkre.
A cigánycsoport mellett működött párhuzamosan a két másik részben osztott csoport is. Ezekben az években 65-75 közötti gyereklétszámmal működött óvodánk. 1980 –tól folyamatosan „integrálták” a cigánygyerekeket, először csak a nagycsoportos korúakat, majd néhány év múlva megszűnt a cigánycsoport, így a három csoportba életkoruk szerint kerültek a gyerekek. Az óvoda 1984-ben már részben osztott, 3 csoporttal, a vezető óvónő Szentgyörgyiné Jánosné lett
Az óvoda felszereltsége sokat javult. Haladtak a koruk technikai fejlődésével: volt magnetofonja, lemezjátszója, vetítője, rádiója, és televíziója is. Így az oktatást, nevelést színesebbé tudták tenni. Több különböző konstrukciós játék állt a gyerekek rendelkezésére, a szerepjátékok fejlődését: babák és különböző használati eszközök segítették, természetesen gyerek méretben .
Az udvari játékok is bővültek: mászókák, lépegetők, homokozó, kosárlabdapálya és az iskola segítségével épült babaház segítette a gyerekek személyiség fejlődését.
A szociális feltételek is sokat javultak ebben az időszakban: 1975-től működik a vízhálózat az óvodában is, segítve ezzel az ivóvíz szolgáltatást, tisztálkodást, az épület tisztántartását.
A gyerekek alváshoz pizsamát viseltek, növelve ezzel a higiéniát.
A fürdőszoba közös a három csoportnak, így a tisztálkodást más-más időszakban végezték.
2008. szeptember 1-től a gyereklétszám csökkenése miatt két csoporttal működött tovább óvodánk ,ez az alacsonyabb létszám két tanévre volt jellemző, a 2011/12-es tanévtől ismét több gyerek volt.
A megszüntetett csoportszobából tornaszobát alakítottak ki.
A vezető óvónő én lettem.
2012-re az udvar, amely szép tágas, füves, sok árnyékot adó fával rendelkezik, rengeteget változott az elmúlt évek során. Sokféle eszköz biztosítja a gyerekek számára a jó levegőn történő változatos játék és mozgástevékenységet. Ezeket különböző pályázatok segítségével sikerült nyernünk illetve beszereznünk.
Az óvoda épületét is folyamatosan korszerűsítették, új fürdőszoba, központi fűtés, majd gázfűtés, tető és külső felújítás az elmúlt évek „leltára”.
2013-ban önálló intézmény lett óvodánk Gyulaji Magoncka Társult Óvoda-Bölcsőde nevet vette fel, amely Pári- Gyulaj önkormányzatok fenntartásában működött, így a pári óvoda tagintézményünk lett.
2014-ben felújították gyulaji épületünket, tornatermmel, szociális helységekkel, logopédia teremmel bővült az intézmény. Ez utóbbit innovációként sószobának alakították ki. A pályázatot a gyermeklétszám emelkedése miatt bővítés céljából nyertük, így újra 3 csoportot indíthattunk. A felújítással a terség egyik legjobban felszerelt óvodája lettünk.
2015-ben -újra az iskola tagintézményeként- fenntartónk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványa lett. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Galló József Általános Iskola és Magoncka Óvoda nevet viseljük azóta is.
Az a célunk, hogy óvodánk régi értékeit megóvjuk, hagyományait megőrizzük, a jövő generációját pedig legnagyobb tudásunk szerint neveljük.
Ebből az írásból a szervezésre vonatkozó főbb adatok derültek ki.
Az óvoda alapítványi vagyonnal nem rendelkezett, teljes fenntartója a község volt. Az évi dologi kiadások 450 pengőt tettek ki. A foglalkoztatási nyelv magyar volt.
Az első óvónő: Sholtz Anna, aki 1906. június 28-án kapta óvónői oklevelét "Foglalkoztatási képességgel rendelkezett a magyar és a német nyelvterületen". A törzslap minősítése szerint ő rendesnek bizonyult. Vallását kiemelve jelölik: római katolikus. Fizetése, államsegélye, 219 pengő volt havonta. 20 pengő dajkatartási átalány segítette még.
A második óvónő Galló Aranka, aki 1941-től foglalkozott a község gyermekeivel. Az ő oklevele 1939-ben keltezett. A törzslap szerint ő is „rendes” minősítésben részesült, vallása szintén római katolikus.(Megfigyelhető a táblázatban, hogy a gyerekek is mind ehhez a valláshoz tartoztak)
Aranka néni nyelvismerete a magyaron kívül a szerb-horvát nyelvre terjedt ki. Fizetése havonta 156 Ft volt az utolsó bejegyzés szerint.
Ari nénit az egész községben nagyon szerették és tisztelték. 1969-ben kezdte utoljára az óvodai életet.
Kovács Péterné 1956-ban került a gyulaji óvodába. Az ekkor lett 2 csoportos, tehát részben osztott óvoda (Galló Aranka és Kovács Péterné óvónőkkel). Ő Kalocsán végezte a képzőt az Angolkisasszonyok-nál. 1951-ben kezdte pályáját, az első óvónő volt Kazincbarcikán. Házassága révén került a megyébe, felsőbb utasításra pedig a gyulaji óvodába. 1983-ig volt vezető. Ebben az időszakban több óvónő is megfordult itt.
Az óvoda épülete a kezdetekben nedvesedő, szigetelés nélküli, régi tisztilakásból lett kialakítva. A padlózat a talaj szintje volt 50 cm-rel. A padlótisztítás kizárólag olajozással történt. Az ablakok kelet és nyugati irányba nyílta A szellőztetés csak ezeken az ablakokon történt.k. Az összes ablak felülete együtt a játékteremben 5 nm, a munkateremben pedig 3 nm. Itt tartózkodtak a gyerekek a nap megfelelő szakaszában.
Túlnyomórészt a munkateremben töltötték idejüket, ahol egy hosszú asztal és egy magas támlás pad volt elhelyezve.
Öltöző nem volt, a kabátjukat a játékteremben helyezték el egy fogason, ekor még váltócipő sem volt. A tisztálkodás és a dajkák mosási munkája a mosókonyhában tötrént.
Az óvoda udvarán lévő ásott kútból nyert édes, meszes vizet a gyerekek közös edényből itták, ami nem volt túl egészséges.
Az aknás WC az udvaron volt 3 ülőkével fiúk és lányok közös használatára.
Fűtés fatüzeléses cserépkályhával történt, amit sokszor csak a gyerekek otthonról hozott fájával tudtak felfűteni. Az óvodában egészségügyi ellenőrzést kéthetente a körzeti orvos végezte.
Az egyedül élő óvónő lakása, és kertje igen nagy terjedelmű volt.
Az udvar is tágas, több árnyékos résszel.
Az óvoda működéséről ez időben több adat nem áll rendelkezésre.
Az intézmény felszereltsége még 1956-ban is nagyon gyenge volt. A gyerekek otthonról hozott szalmazsákokon aludtak.
1958-ben az óvoda időszaki napközis otthonná vált. Saját konyháján –ezelőtt mosókonyhán –főztek május 1-től november 1-ig.
Az a megfelelő hiéniai feltételek hiányoztak, a gyerekek nem voltak elég tiszták, gyakori volt a tetű és a bolha. A dajkáknak nagyon sok teendőjük akadt: takarítottak, mostak, mosogattak, vizet hordtak a kútról, és a gyerekek gondozását is ők végezték.
1960-tól kerültek bevezetésre a váltócipők. Ez könnyítést a dajkáknak, tisztább környezetet jelentett a gyerekeknek.
A folyosón elhelyeztek fogasokat is, ahol a gyerekek végre felakaszthatták kabátjukat, cipőjüket is lecserélhették. Bevezették a jelrendszert. A csoportszoba a ruhák elhelyezésével kibővült.
Ebben az időben a 2 csoportszoba vegyes használatú volt, már nem külön játszó és munkaterem.
Az óvónők saját belátásuk szerint készítették elő a foglalkozást. Módszereik, feladataik nem voltak meghatározva. A foglalkozás jellege iskolás- oktatás jellegű volt. A játék-tanulás aránya: 1:3.
1953- ban a módszertani levelek nyújtottak segítséget az óvodai nevelő munkában. Az 1954-ben megjelent "Rendtartás" célokat tűzött ki az óvónők elé. Ezek az írások nem feladatokat, hanem célokat tartalmaztak. Hasznos volt számukra, szívesen forgatták az 1958- ban és azután használt Nevelőmunka az óvodában című könyvet. Az adminisztráció az első időszakban a saját maguk által vezetett (és készített) napló, ami nagyon sok mindenben hasonlított a maihoz. Tartalmazta a heti és napirendet, a gyerekek névsorát, a gondozási feladatokat. Kezdetben vázlatot csak akkor írtak, ha szükségesnek érezték.
Ez egyébként is csak 1957-ben vált kötelezővé. Ettől kezdve viszont szigorúan ellenőrizték, megkövetelte a városi felügyelő.
A gyermekméretű bútorok csak 1960-ban kerültek bevezetésre. A csoportszobába játszósarok volt, ahol néhány baba és Montessori kocka volt mindössze. Itt egy szőnyegen játszhattak a gyerekek.
Szentgyörgyi Jánosné 1975-ben kezdett el dolgozni, ezzel egyidőben nagy változások történtek az óvoda életében. Az óvónői szolgálati lakás megszűnt, így az intézmény három csoportosra bővült. Az akkori Belügyminisztérium támogatásával rendezhették be az új csoportszobát, a bútoroktól a játékszereken keresztül mindennel. Ágyneműt, váltóruhákat, tisztálkodó szereket, mindent, ami a gyerekek ellátásához szükséges volt, központilag biztosítottak ennek a csoportnak a működéséhez. Ide kerültek a faluban élő cigánygyerekek, ők ugyanis ez ideig nem jártak óvodába. Két óvónő, egy dajka és egy gondozónő látta el a feladatokat. A gondozónő reggel fürdette, átöltöztette a gyerekeket, majd mielőtt hazamentek visszaöltöztették őket saját ruhájukba. Szinte mindenre itt az óvodában kellett megtanítani őket, evőeszközt használni, tisztálkodni, játszani. A szülők kezdetben nagyon féltették gyerekeiket, előfordult, hogy napközben jöttek megnézni, hogy mi történik velük az óvodába, de látva, hogy jó helyen vannak szívesen bízták őket az óvónőkre.
A cigánycsoport mellett működött párhuzamosan a két másik részben osztott csoport is. Ezekben az években 65-75 közötti gyereklétszámmal működött óvodánk. 1980 –tól folyamatosan „integrálták” a cigánygyerekeket, először csak a nagycsoportos korúakat, majd néhány év múlva megszűnt a cigánycsoport, így a három csoportba életkoruk szerint kerültek a gyerekek. Az óvoda 1984-ben már részben osztott, 3 csoporttal, a vezető óvónő Szentgyörgyiné Jánosné lett
Az óvoda felszereltsége sokat javult. Haladtak a koruk technikai fejlődésével: volt magnetofonja, lemezjátszója, vetítője, rádiója, és televíziója is. Így az oktatást, nevelést színesebbé tudták tenni. Több különböző konstrukciós játék állt a gyerekek rendelkezésére, a szerepjátékok fejlődését: babák és különböző használati eszközök segítették, természetesen gyerek méretben .
Az udvari játékok is bővültek: mászókák, lépegetők, homokozó, kosárlabdapálya és az iskola segítségével épült babaház segítette a gyerekek személyiség fejlődését.
A szociális feltételek is sokat javultak ebben az időszakban: 1975-től működik a vízhálózat az óvodában is, segítve ezzel az ivóvíz szolgáltatást, tisztálkodást, az épület tisztántartását.
A gyerekek alváshoz pizsamát viseltek, növelve ezzel a higiéniát.
A fürdőszoba közös a három csoportnak, így a tisztálkodást más-más időszakban végezték.
2008. szeptember 1-től a gyereklétszám csökkenése miatt két csoporttal működött tovább óvodánk ,ez az alacsonyabb létszám két tanévre volt jellemző, a 2011/12-es tanévtől ismét több gyerek volt.
A megszüntetett csoportszobából tornaszobát alakítottak ki.
A vezető óvónő én lettem.
2012-re az udvar, amely szép tágas, füves, sok árnyékot adó fával rendelkezik, rengeteget változott az elmúlt évek során. Sokféle eszköz biztosítja a gyerekek számára a jó levegőn történő változatos játék és mozgástevékenységet. Ezeket különböző pályázatok segítségével sikerült nyernünk illetve beszereznünk.
Az óvoda épületét is folyamatosan korszerűsítették, új fürdőszoba, központi fűtés, majd gázfűtés, tető és külső felújítás az elmúlt évek „leltára”.
2013-ban önálló intézmény lett óvodánk Gyulaji Magoncka Társult Óvoda-Bölcsőde nevet vette fel, amely Pári- Gyulaj önkormányzatok fenntartásában működött, így a pári óvoda tagintézményünk lett.
2014-ben felújították gyulaji épületünket, tornatermmel, szociális helységekkel, logopédia teremmel bővült az intézmény. Ez utóbbit innovációként sószobának alakították ki. A pályázatot a gyermeklétszám emelkedése miatt bővítés céljából nyertük, így újra 3 csoportot indíthattunk. A felújítással a terség egyik legjobban felszerelt óvodája lettünk.
2015-ben -újra az iskola tagintézményeként- fenntartónk a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Iskola Alapítványa lett. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Galló József Általános Iskola és Magoncka Óvoda nevet viseljük azóta is.
Az a célunk, hogy óvodánk régi értékeit megóvjuk, hagyományait megőrizzük, a jövő generációját pedig legnagyobb tudásunk szerint neveljük.
Kőmüves Mónika
óvodai egység vezető
